TERVEZEL MEGSZABADULNI AZ AMALGÁM FOGTÖMÉSEIDTŐL? 

Ezeket mindenképpen tudnod kell előtte!

OLVASÁSI IDŐ – 15 PERC 

Ez az cikket az elmúlt évtizedek kutatásai és a Life Protocol szakmai csapata által levezetett toxikus fém kivezetések gyakorlati tapasztalatai ihlették. 

Kapcsolódó online program. Jelentkezz a képre kattintva!

Betiltották az amalgám töméseket

A nemrégiben életbe lépett magyar rendelkezés következtében, tilos új amalgám tömést alkalmazni fogászati célból. Lásd: 64/2025 (III.31.) Korm.rendelet 

Elsőre akár egy humanitárius döntésnek is tűnhet embertársaink védelme érdekében, de ha kontextus nélkül értelmezzük, akkor akár veszélyes következményekkel is járhat. 

Miért éppen most hozták meg ezt a döntést?

Aki már ismeri az amalgám tömésekben rejlő kockázatokat, annak nem szükséges további magyarázat, de aki először találkozik a problémával, annak szüksége lehet némi kontextusra:

A változás olyan (teljesen jogos) kérdéseket vet fel, mint:

• Milyen tudományos felismerés indukálta a szabályozást? 
• Lehet, hogy a már meglévő töméseim is veszélyt jelentenek az egészségemre?
• Akkor most kicseréljem a meglévő töméseimet egy biztonságosra? 
• De vajon melyik a biztonságos, ha nekem évekig mondta a fogorvosom, hogy az amalgám is az? 

Egy olyan világban élünk, ahol a tudományos és a törvényes gyakran elválik egymástól, így a rendelkezés időzítését és miértjét nem érdemes külön boncolgatni. 

Már csak azért sem mert:

1.   Az amalgám tömésekben lévő higany veszélyességéről több mint 100 éve tudunk. 
2.   A toxikusságáról szóló tudományos bizonyítékokkal Dunát lehetne rekeszteni. 
3.   Valamint a tény, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) már több mint negyed évszázada állást foglalt az amalgám tömések veszélyességéről. 

Lábjegyzetként megemlítendő, hogy a WHO közismerten híres a korrumpálhatóságáról, valamint szabadon értelmezhető biztonsági kategorizálásáról. Tehát ha már a WHO is veszélyesnek nyilvánít valamit, akkor ott már régóta szólnak a vészharangoknak tudományos színtereken.

Felmerülhet tehát a kérdés, hogy:

• miért volt Magyarországon további 26 évig TB támogatottan elérhető az amalgám tömések lehetősége, 
• hogy miért pont most kezdték el korlátozni,
• vagy, hogy miért állították mindeddig a fogorvosok, hogy biztonságos 

…azok újabb kérdések a filozófusoknak. 

A törvénykezés körülményeinek fejtegetése helyett, inkább nézzük mit tehetünk saját egészségünk megóvása érdekében. 

De mi a baj az amalgám tömésekkel?

A téma félreértettsége és az éterben keringő ellentmondásos információk végett érdemes egy kicsit közelebb kerülni a problémához mielőtt nekiállnánk megoldani. 

Az amalgám tömésekben lévő higany jellemzően az ötvözet felét teszi ki, amiből képes kioldódni és az emberi szervezetre toxikus hatást gyakorolni. 

A toxicitás megállapítása és mértéke nem egy standardizálható vagy diagnosztikusan könnyen körülírható jelenség. Az egyedüli orvosdiagnosztikailag leírt higanymérgezéssel összefüggő betegség a Minamata kór, ami nagy mértékű, súlyos és krónikus higany expozíció következtében alakul ki. A kórkép igen kellemetlen és végzetes kimenetelű, de amíg ezt valaki el nem szenvedi, addig hivatalosan nem érintett higany terheltséggel. Ez is hozzátesz a probléma félreértettségéhez, és megnehezíti a felismerést. 

A megértés kedvéért játszunk el a gondolattal, hogy a 100% toxicitás mentesség és Minamata kór között létezik egy szubklinikus átmenet, ami nincs hivatalosan (f)elismerve, és főleg nem kezelve. 

Itt érhető tetten a krónikus toxikus fém akkumuláció jelensége, ami a mindennapi kis mértékű folyamatos kitettség szervezetben való felgyülemlését jelenti. 

Magyarabbul: 

Az amalgám tömésekben lévő higany fizikai és kémiai behatásokra is képes kioldódni, és a keringésbe kerülni. Tehát úgy a mindennapi rágási energia, mint a száj fiziológiás pH-ja is képes kis mértékű higany kioldására az amalgám tömésekből.

Ebben a rövid videóban jól látszik az amalgám tömésből, súrlódás hatására felszabaduló higanygőz. 

Nehézfém terheltség hatása a szervezetre

A higany könnyedén bekerül a keringésbe, már a nyálkahártyán keresztül. Amennyiben egyes  metallo és antioxidáns enzimek hiányában a szervezet képtelen a higany toxikusságát kordában tartani, úgy kikerül a keringésből, majd be a sejtek belsejébe. 

Az intracelluláris térbe vezető útirány egyrészt a szervezet önvédelmi mechanizmusán keresztül történik.

Ugyanis ha túl toxikusnak minősül ahhoz, hogy a keringésben maradjon és ürüljön, akkor a szervezet a kisebbik rossz megoldásként tárolni kezdi az oxidatív tulajdonságú fémeket.

Ugyanezen okból emeli meg a vérben a koleszterin szintet, valamint kezdi szaporítani és növelni a testi zsírsejteket. 

Érdekesség, hogy a velünk dolgozó legsúlyosabb esetek (jellemzően fogorvosok és fogászati asszisztensek) nem feltétlen fokozatosan élték meg a felgyülemlő higany okozta tüneteket. Óriási akut toxicitást és hirtelen romló egészséget akkor tapasztaltak, amikor bármilyen okból nagymértékű zsírtömeget veszítettek. A zsírszövet csökkenés következtében egyszerre nagy mennyiség került a keringésbe, amire még kevésbé hatékonyan tud reagálni a szervezet mint a sokszor kis mennyiségekre.

A sejtek belsejében a higany oxidálódik, amin keresztül elveszíti zsíroldékony tulajdonságát, következményesen ebben az intracelluláris térben ragad, ahol aztán megannyi számunkra fontos enzimet képes akadályozni. 

Lábjegyzet: az egyes higany formák között van némi különbség, hogy milyen szövetek milyen enzimeihez fog legerősebb affinitást mutatni, de ez ebben az esetben nem jelentőségteljes. Akit mélyebben érdekel a mechanizmus az a teljesség igényével a “Nehézfém kivezetés lépésről-lépésre” című 30 órás kurzusban tanulhat róla bővebben.

Veszélyben a mitokondriumok

A sejt belsejében is eltérő koncentrációban mutatkozik meg a higany. Oxidatív reakciókat katalizáló jellege végett az energiatermelés központjaihoz, a mitokondriumokhoz kötődik a legnagyobb affinitással. A mitokondriális tér akár százszoros koncentráció különbséget is mutathat a többi sejtalkotóhoz vagy a citoszolhoz képest. Ha pedig az energiaellátás érintett, akkor minden energiát felhasználó fiziológiás funkciónk érintetté válik. Innen is ered a toxikus fém terheltség tüneteinek széles palettája.

Röviden az amalgámból felszabaduló higany útja egyirányú (csak oda) a szervezetben, ahol létfontosságú enzimeket és sejtalkotókat érint, ezáltal megannyi féle tünetet okoz.

A higanymérgezés által érintett szervek

Hogy az akkumuláció milyen szerveket mekkora mértékben érint, és az milyen tünetekben manifesztálódik, az olyan tényezők kérdése mint:

• Kor
• Nem 
• Tápanyag ellátottság
• Izomtömeg
• Elhízottság
• Amalgámok mérete, száma
• Táplálkozás 
• Antioxidáns rendszer 

…és még sorolhatnánk. 

Érdekesség, hogy a higany bárhol képes depozitálódni, de legnagyobb koncentrációban a vesében, a pajzsmirigyben és az idegsejtekben lehet fellelni. Utóbbi kettő részben enzimatikus affinitás okán, míg a vesében felgyülemlő a kiválasztás akadályoztatottsága végett alakul ki a nagymértékű akkumuláció. A vese érintettsége igaz a többi toxikus fémre is.

• A korral növekvő kadmium és ólom mennyiségeket már post-mortem, boncolásos vizsgálatok is igazolták. 

• Akut higanymérgezésnek kitett kísérleti patkányok is veseleállásban pusztulnak el. 

• Toxikus fém kivezetés során jellemző tünet a vesefájdalom. Bővebben később.

A higanymérgezés tünetei

A kialakult krónikus higanyterheltség lehetséges tüneteinek palettája pedig még szélesebb mint az érintett szerveké. Ennek első számú oka, hogy a toxikus fémek okozta oxidatív stressz és a következményes gyulladás, a nyugati élettel és az öregedéssel jellemzően együttjáró jelenségnek szokták titulálni. Ilyenek például:

• fáradtság 
• hajhullás
• alvászavar
• depresszió 
• pajzsmirigy betegség
• idegesség
• agyi köd
• belső feszültség
• fázékonyság
• hideg végtagok
• koncentrációhiány
• cukoranyagcsere zavarok
• immunológiai kihívások
• hormonháztartás megváltozása
• neurodegeneráció

…és még a végtelenségig lehetne sorolni.

„Csak akkor probléma a higany ha ilyen tüneteim vannak?”

Sajnos nem! A tünetek csak a jéghegy csúcsai. A toxicitás káros hatásai már biofizikai szinten manifesztálódnak mellyel káros oxidatív folyamatokat indukálnak. 

A legtöbb ember számára a fiziológiás egészség a cél, ami nyugati viszonylatokban akár több is lehet mint a tünetmentesség. A toxikus terheltség csökkentése / megoldása további potenciális előnyökkel járhat. Magyarabbul nem kell megvárnunk, hogy hivatalosan megkapjuk a Minamata kór diagnózist, akár tünetmentesen is profitálhatunk abból ha figyelmet szentelünk a toxicitás megoldására. Ennek alátámasztására egy remek példát fogok hozni a cikk végén, méghozzá a saját tanulságos esetem bemutatásával. 

Az amalgám tömésekből származó krónikus higanyterheltség összeadódása

A krónikus terheltség (f)elismerését tovább nehezíti az toxicitás exponenciális mintázata. A jelenség eredete, hogy a higany pontosan azt a fiziológiás rendszert (glutation) meríti le, ami a toxikus fémeket kivezetni vélné a szervezetből. 

Azaz, 1 higany + 1 higany az nem egyenlő 2 higannyal. Legalábbis az általuk okozott biokémiai változás nem egyszerűen összeadódik, hanem szinergikusan erősítik egymás hatását. Sokat idézett mondatom, hogy mikor toxikus fém terheltségről van szó akkor 1+1=11

Tehát a korral akkumulálódó higany több irányból káros az összegészségre nézve, és olyan toxikus fémek felgyülemlését is elősegíti, mint a kadmium, ólom, és az arzén. Ezek fontossága sem elhanyagolandó, ugyanis a nyugati élet következményeként napi szinten ki vagyunk téve ezen toxikus fémeknek méghozzá számos irányából:

• Táplálkozás
• Vízellátottság
• Közlekedés 
• Dohányzás 
• Ipari tevékenység 
• Konzervgyártás
• Szépségipar

Krónikus higanyterheltség – Összefoglaló

Összességében a krónikus higany toxicitás azért ennyire nehezen felismerhető illetve el sem ismert mert:

• Ellentmondásos biztonsági előírások jelennek meg a problémáról
• Orvosdiagnosztikailag nehezen (azaz túl későn) körülírható
• Nincs rá (fiziológiás körülmények között) standardizált mérési lehetőség
• Túl változatos tünetekben mutatkozik meg
• Bármilyen szervet vagy szövetet képes érinteni
• Bármilyen enzimet képes akadályoztatni
• Képes eszkalálni kórfolyamatokat, a felszívódási és hasznosulási zavarokon keresztül
• A krónikus akkumuláció egy exponenciális jelenség, tehát nehéz standardizálni
• A probléma megoldására tett kísérleteket az engedélyeztetési szervek is akadályozzák – erről bővebben majd legközelebb

Ha pedig az emberiség azon tudatos 0,3%-ába tartozol, akik ezeket átlátják és elfogadják a problémát, akkor megoldásként olyan sületlenségekkel találkozhat az ember, ami jó esetben csak hatástalan, de legtöbbször még káros és veszélyes is. 

De mielőtt rátérünk a megfelelő megoldásokra, vizsgáljuk meg az amalgám töméseket érintő igazán súlyos problémát. 

Akut toxicitás – avagy az amalgám eltávolítás árnyoldala

Sokszor idézett mondás toxikológusi körökben, hogy:

“Csak egy rosszabb van annál ha valaki amalgám tömést kap: mégpedig ha kiveszik.” 

Amint azt a fentebbi videó is bemutatta, már minimális súrlódási energia is elég lehet, hogy krónikus akkumulációt fokozó higany oldódjon ki az amalgám ötvözetből. Akkor lehet egy józan becslésünk, hogy mi történik, amikor egy magas fordulatszámú orvosi fúróval kezdenek dolgozni a tömések meglazításán. 

Az alábbi videó szemléletesen bemutatja, hogy adott amalgám gőz mennyivel koncentráltabban jelenik meg a mindennapi rágási és súrlódási energiától. 

Egyes ötvözetek szilárdsága között különbség van, amit elsősorban az amalgám réztartalma határoz meg. A leginkább tartósra készült amalgám tömésekből akár ötször magasabb koncentrációban távozik a higanygőz, mint lágyabb elődeiből. Bármelyik ötvözettel is van dolgunk, a higany mértéke 1000-szeresen meghaladja a biztonságosnak vélt értékhatárt. 

Érdemes visszaemlékezni, hogy a biztonságos határértékeket megfogalmazó intézmények elég szabadon értelmezik a toxicitás fogalmát. 

A felszabaduló higanygőz első számú találkozási pontja a beavatkozásban résztvevő páciens nyálkahártyája, illetve a belélegzett mennyiségen keresztül a tüdő. Mindkettő remek lehetőség a zsíroldékony toxikus fém számára, hogy akut jelleggel nagyon magas koncentrációban bekerüljön a keringésbe. 

Ritkább esetben fúrás közben kisebb darabokat le is nyelhet a beteg, ami a higany felszívódását tekintve még a legbiztonságosabb útvonal. Ugyanakkor ez sem egy jó alternatíva, ugyanis az emésztőrendszeren lassan végigmenő amalgám darabka súlyos csapást mérhet a bélflóra ökoszisztémájára. 

Egy hozzánk forduló fiatalember például elmesélte, hogy két amalgám tömése is egyben kiesett és mindkettőt sikerült lenyelnie. Azóta colitis ulcerózában és Crohn betegségben is szenved. 

És ne feledkezzünk meg a beavatkozást végző fogorvosról és/vagy fogászati asszisztensről sem, aki talán nem ekkora dózisban, de naponta többször is belélegezheti a felszabaduló higanygőzt. Amint fentebb említettem a nehézfém kivezetésre hozzánk jelentkezők tetemes hányada fogászati vonalon dolgozik, mi több a praxisban eltöltött évek száma egyenesen arányos szokott lenni tüneteinek súlyosságával. 

Az akut nagy mennyiségű higany megjelenése a keringésben azért kockázatosabb mint a krónikus kitettség, mert ilyenkor a toxicitás súlyossága végett a lemerült antioxidáns rendszer még kevésbé tud védekezni az intenzív oxidatív terheléssel. 

A szervezet minden eszközével felveszi a harcot a megannyi kórfolyamatot indukáló kaszkáddal szemben, de végül lemerülnek az erőforrásai, ami valamilyen tünetegyüttesben vagy betegségben manifesztálódik. 

Betegségek és a higany

A minket felkeresők között nagyon jellemző az amalgám cserék után pár héttel kialakuló autoimmun betegségek. A rheumatoid arthritis, I-es típusú cukorbetegség, cöliákia, Graves-Basedow, Hashimoto, vagy a szklerózis multiplex, mind jellemző következményei a nagyon súlyos akut toxicitásnak. Ezen túl számos egyéb immunológiai jelenség is fel szokta ütni a fejét mint az asztma, allergia, ekcéma, vagy akár durvább virális fertőzések aktivitása. 

Sok év esettanulmányából és kérdőíveit kiértékelve mondom, hogy legtöbben még arra sem emlékeznek, hogy hány amalgám tömésük volt, nemhogy mikor és mennyit fúrtak ki. Miért is kéne emlékeznünk, ha nem tudtuk, hogy veszélyes. Akik viszont fel tudták idézni az eltávolítás részleteit, azoknál egyértelmű összefüggést találtunk a kialakult egészségügyi kihívásaival. 

Ezzel máris értelmet nyerhet az idézett, mondás: 

“Csak egy rosszabb van annál ha valaki amalgám tömést kap…mégpedig ha kiveszik.” 

Mostanra a cikk legeleje is világosabbá válik, ahol az amalgámok tiltásáról szóló rendelkezés kettősségére hívtam fel a figyelmet. Ugyanis, ha mindennemű kontextus és előzetes tájékozódás nélkül vágunk bele a folyamatba, akkor bőségesen nagyobb kárt okozhatunk mint amennyi minimális előnyre szert tehetünk az amalgámok szakszerűtlen eltávolításával. A magyarázat nélküli tiltás, igenis arra ösztönözheti az embereket, hogy mielőbb és bármi áron szabaduljanak meg az amalgám töméseiktől. 

A jelenség egy igaz történet alapján már bizonyítást is nyert. Mikor az Egészségügyi Világszervezet első nyilatkozatai napvilágot láttak, a hatóságok még nem akartak túl sarkosan az addigi normákkal szembemenő döntést hozni, így felhívták a figyelmet, hogy “gyermeknek és várandósoknak nem ajánlott”. Elsőre egy egészséges átmenetnek tűnik az “amalgámot mindenkinek” és a “fúrjuk ki azonnal” között. Viszont a felhívás kontextus nélküli és szabad értelmezése megint ellenünk fordult. 

Várandósság alatt különösen veszélyes

Magyarországon például ez úgy manifesztálódott, hogy egy 90-es évek során indított kampány keretében, várandósság alatt ingyenesen lehetett elvégeztetni az amalgám eltávolítási beavatkozást. Volt aki az ajánlat teljes spektrumát ki akarta használni, és egyetlen beavatkozás alatt 8 amalgám töméstől szabadult meg. Ez a mértékű toxicitás egy nehéz-bányász évtizedes expozíciójának felel meg csak éppen egy kezelés időtartama alatt. 

A várandósság során eltávolított amalgám tömések azért is hátrányosak, mert egyszerre veszélyes az anyára és a magzatra is. A higany ugyanis könnyedén átjut a placentán, ezzel potenciális károsodást okozva a születendő gyermeknek. 

Az újszülöttek és csecsemők érintettsége eltér a felnőttek esetétől, mert nálunk a fejletlen idegrendszer és védelmi mechanizmusú enzimek következtében minimális higany depozit is súlyos károsodásokat okozhat. Ebben az esetben az akkumuláció helye fontosabb tényező, mint a mennyiség, ugyanis nem mindegy, hogy a toxikus fém valahol a zsírszövetben rakódik le, vagy épp a központi idegrendszer egy esszenciális fontosságú magcsoportjában. 

Tehát akár egy oltóanyagban lévő minimális adjuváns (pl.: etil-higany) is képes hosszútávú károkat okozni, ha rossz helyen depozitálódik. A téma nagyon messzire nyúlik és könyveket lehetne megtölteni a kétes biztonsági és etikai kérdésekkel.

A várandósok amalgám csere kampányának eredményeit sajnos nem vizsgálták a fontosságának megfelelően, de a minket felkeresők adatait kielemezve nagyon egyértelműen kirajzolódik az összefüggés. Míg az édesanyák valamilyen immunológiai vagy hormonális, addig a megszületett gyermekek főképp idegrendszeri kihívásokkal kellett szembenézzenek az akut toxicitás következtében. 

Amit érdemes hozzátenni, hogy tapasztalataink szerint mindkét kórkép enyhíthető a biztonságos toxikus fém kivezetés beintegrálásával. 

Összességében elmondható, hogy az amalgámok kifúrása, egyszerre óriási higanyterheltséget eredményez, melynek hosszú távú következményeit az egészségünk és ép kognitív képességeink szenvedhetik el. 

Biztonságos amalgám eltávolítás

A potenciális előnyös megoldások túlmutatnak a megfelelő fogorvosok felkutatásán. A toxicitást ellensúlyozó regeneratív lépésekkel, és megfelelő mikrotápanyag pótlással érdemes felkészülni a folyamatra. Nem azért mert a szakszerű eltávolítás ne lenne elég szakszerű, hanem hogy a legegyszerűbben és leggyorsabban tudjuk visszaszerezni vagy épp tovább optimalizálni egészségünket. 

Amikor életmód szerűen sikerült beintegrálni a toxikus fém kivezetéséhez szükséges elemeket, akkor már felkészülten és magabiztosan kereshetünk az eltávolítási műtétre alkalmas szakembert. Ugyanis ez a fajta orvosi beavatkozás sokkal inkább már egy műtét, ami már inkább méltó a higany toxicitás súlyosságához. 

Az eltávolítást végző orvosok speciális védőszerelésben dolgoznak, valamint a pácienst is a lehető legjobban elszeparálják a felszabaduló higanygőz expozíciótól. 

Kép forrás: IAOMT hivatalos oldala

A speciális előképzettséget igénylő beavatkozást csak a megoldást kifejlesztő intézmény képzésének elvégzése után folytathatja le a szakorvos. A “Nemzetközi Szájgyógyászati ​​és Toxikológiai Akadémia” röviden (IAOMT) aki a művelet szakszerűségét kifejlesztette és oktatja. Oldalukon fellelhetők a náluk végzett orvosok, valamint a problémát érintő megannyi információ és oktatóanyag.

A műtét során minimális szemcsék még így is kerülhetnek a légzőrendszerbe, de ennek jelentőségét már akár nullára lehet redukálni a megfelelő felkészüléssel. 

A komplex életmód és terápiás elemeket összefogó előkészület bőségesen túlmutat ezen cikk határain, de említésre kerülnek a következő ingyenes webináron.

A végkövetkeztetés és összefoglalás előtt íme a saját esetem:

Toxikus terheltség vs. Victor Fields

Saját történetem egy szemléletes példa, ami jól bemutatja úgy a toxikus fém terheltség komplexitását, mint a kivezetés potenciális előnyeit. 

Én ugyanis eredetileg nem a saját egészségi állapotom javítása végett kezdtem kutatni a témát, hanem a családomat érintő toxikus kihívások megértése céljából. 

Ezen felül, első ránézésre nem is tartoztam abba a kategóriába, akinek jelentős toxicitást lehetne tulajdonítani.

• Nem voltak vonatkozó tüneteim, 
• Nulla amalgám tömésem volt amit kevesen mondhatnak el magukról 84-es születésűként, 
• Külvárosiként nőttem fel és éltem enyhe közlekedési kitettséggel,
• Teljes-értékűen táplálkoztam, 
• Sportoltam.

Tehát elmondhatjuk, hogy jelenkori viszonyokat tekintve és párhuzamban a kortársakkal kifejezetten alacsony mértékű krónikus expozíciót szenvedtem el az évek alatt. Valamennyit dohányoztam fiatalon, ami egy komoly kitettség, főleg kadmium és ólom tekintetében, de azon túl semmi említésre méltó.

Már több mint egy évtizede foglalkoztam a témával, mikor már megkerülhetetlenül sokszor jött szembe velem a kérdés, hogy nekem milyen volt a kivezetés. Önmagamat a “nem terhelt” kategóriába sorolva sosem gondoltam, hogy fontos lenne, valamint így is teljes értékűen tudtam segíteni a kivezetést kivitelezőknek. Aztán mikor végre megcsináltam, olyan komoly változásokra lettem figyelmes, amik mellett nehéz elmenni. 

Először is az említett vesefájdalom olyan intenzíven megjelent, (mint a keláció tünete, korábban sosem volt ezzel problémám), hogy fel kellett hagynom pár napig a folyamattal. Ennek következtében napokig a lábaim is felvizesedtek.

A folyamat nem volt kóros, sem veszélyes. Egyszer történt meg és azóta sem, ugyanis a megfelelő módszerrel csak kifelé mennek a nehézfémek a szervezetből. Ez is jól mutatja, hogy már egy kis dohányzás is markáns mennyiségű kadmiumot és ólmot képes akkumulálni a vesébe. 

A higany ennél veszélyesebb, és egy amalgám tömés kifúrásán keresztül nagyobb mennyiség, egyszerre akut jelleggel kerül a keringésbe, ami tovább eszkalálja a problémát. 

Pozitív változások a nehézfém-kivezetés hatására

A kivezetés megoldásával pedig olyan krónikusan pozitív tünetek jelentek meg, mint a jobb alvás, több energia, jobb mentális és sportteljesítmény. Ugye, hogy érdemes nem csak akkor foglalkozni a problémával amikor az már megkeseríti az életünket? Lehet akár biohacking jelleggel finomhangolni, optimalizálni egészségünket és lehetőségeinket. 

Az esetnek más tanulsága is volt, ugyanis ezen tapasztalatokkal elkezdtük más szemmel nézni a toxicitás mértékét. Ahelyett, hogy valamilyen megkérdőjelezhető érzékenységű diagnózisra vártunk volna ami megerősíti a toxicitást, olyan ügyfeleinknél is beintegráltuk a folyamatot akiknél első ránézésre teljesen szükségtelennek vagy csak “másodlagosnak” tituláltuk. Az eredmény lélegzetelállító volt.

Olyan súlyos kórképek váltak tünetmentessé, mint a pajzsmirigy túlműködés, sokízületi gyulladás, migrén, PMS, neurológiai jelenségek, krónikus fáradtság szindróma, ekcéma, allergia, asztma, és egy sor autoimmun jelenség.  

Végszó

Összességében azt szoktam javasolni, hogy 30 év fölött azoknak javaslom a toxikus fém kivezetést, akiknek:

• már volt amalgám tömésük,
• már volt amalgám tömésük és kifúrták,
• és azoknak akiknek sose volt. 

Tehát igen, mindenkinek! Csak éppen akinek volt már amalgámtömése azoknak sürgősebben. 

A teljességhez és a produktív megoldáshoz hozzátartozik, hogy a közegészségügy-orvoslás-gyógyszeripar édes hármasa olyan dinamikával operál, hogy külső segítségre központosított intézményektől jobb nem számítani. Az egészség saját felelősség, csakúgy mint haladni az aktuális ránk nehezedő kihívásokkal. 

Bízom benne, hogy az írás adott egy löketet a megfelelő irányok megválasztása felé! 

Nagyon sok sikert, és tudatosságot kívánok! Szükség is lesz rá az úton.

Victor C. Fields

AJÁNLOTT TOVÁBBLÉPÉS: 

1, A témában jelenleg a legkomplexebb elméleti és gyakorlati összefoglaló a  “Nehézfém kivezetés lépésről-lépésre 2.0” című online program.

2, Ha viszont csak most ismerkedsz a témával akkor van kedvezőbb és emészthetőbb alternatíva is. A következő ingyenes toxikus fém webináron, a kivezetés folyamatát megelőző és támogató gyakorlatok fognak több figyelmet kapni valamint komplex megoldási javaslatokkal és meglepetéssel is készülök.

FELHASZNÁLT IRODALOM: 

• Nordberg M et al. IARC Sci Publ. 1992. PMID: 1303954.

• Mutter J et al. Neuro Endocrinol Lett. 2005. PMID: 16264412.

• Kern JK et al. Int J Environ Res Public Health. 2013. PMID: 23965928.

• Bernhoft RA. ScientificWorldJournal. 2013. PMID: 23844395.

• Homme KG et al. Biometals. 2014. PMID: 24420334.

• Sykes LK et al. Indian J Med Ethics. 2014. PMID: 25101548.

• Kern JK et al. Neuro Endocrinol Lett. 2014. PMID: 25617876.

• Kern JK et al. Sci Eng Ethics. 2015. PMID: 26507205.

• Kern JK et al. J Trace Elem Med Biol. 2016. PMID: 27473827.

• Geier DA et al. J Med Toxicol. 2013. PMID: 24117228.

• Geier DA et al. Hum Exp Toxicol. 1987. PMID: 3064014.

• Bjørklund G et al. J Mol Neurosci. 2019. PMID: 30877448.