A külvilág eltartó képességéről a zsírban szintetizálódó leptin tájékoztatja a szervezetet. Ennek a hormonnak az alacsony szintje előjelzője a meddőségnek, lévén kapcsolatban áll a gonadikus funkciókkal. Mondhatjuk, hogy a környezet tápanyag ellátottság és a sikeres szaporodás mértékegysége.
A leptin negatív visszacsatolásos kapcsolatban van az inzulinnal. Magyarabbul ez annyit tesz, ha a leptin jelzi, hogy köszöni szépen van elég zsírtartalék, akkor az inzulinszint az étvággyal egyetemben csökkenni fog. Ez a módszer tartja egyensúlyban a mérleg nyelvét, hogy ugyan tápanyag ellátott állapotban maradjunk, de még el tudjunk futni a medve elől, vagy épp (korszerűsítve a metaforát) a busz után.
A bőség kora
A rendszer hosszú idő alatt alakult ki és még hosszabb időn keresztül szolgálta is céljainkat, mígnem beköszöntött a bőség kora. A végtelen mennyiség és az erős feldolgozottság belepiszkált ebbe a jól kimunkált egyensúlyba, ami a két hormon folyamatos egymással való versengését eredményezte. Az állandósult magas hormonszintek végül pedig mindig a receptorok érzékenységének csökkenéséhez, azaz rezisztenciához vezetnek.
Lábjegyzetként megemlítendő a túlevés ősi ösztönünk, hisz sosem tudhattuk mikor lesz lehetőség következőleg táplálkozni. Ez a jelenség a túlélést szolgálta, csak a bőség társadalmában fordult ellenünk.
Ez persze nem mentesít senkit a mértéktelen fogyasztás felelőssége alól, mindinkább rávilágít a tényre, hogy az egészséges testtömeg kontroll jelen körülmények között minden esetben tudatos döntés következménye.
A leptin irányából szemlélve, az elhízottakban rezisztencia alakul ki aminek következménye egy leptinhiányos állapot, ami aztán meddőséghez vezet.
Már az előző század közepén fény derült az összefüggésre miszerint a menstruációs zavarokban szenvedő nők 43% elhízott (Rogers 1952). A probléma és a hatásmechanizmus azóta is intenzíven kutatott terület (Jungheim, 2012), de az igazi lényeg, hogy az összefüggés letagadhatatlan.
Inzulinrezisztencia
A jelenség elején az inzulinrezisztencia áll, ami a sejtek felületén lévő inzulin receptorok érzéketlenségét jelenti. A folyamat egy eredetileg fiziológiás alkalmazkodás az állandóan magas vércukorszintekre. Megnyilvánulása azért csapott át kórosba mert soha ilyen cukorterhelést nem kellett megélnie az emberi szervezetnek, mint a modern világ adta bőség óta.
A sejtek érthető módon egy idő után ellenállnak a túlzott és állandó cukorterhelésnek, aminek eredményeképpen kialakul a hiperinzulinizmus, és elindul a versengés a sokat emlegetett leptinnel, amivel meg is érkezünk a gonadikus funkciók zavarához.
Ezentúl természetesen számos egyéb közel sem fiziológiás folyamat is megindul, mint a máj elzsírosodása, az inzulin rezisztencia romlása, a zsírsejtek sokszorozódása és növekedése, vagy akár az endothelium (érbelfal) károsodása a magas vércukor/inzulinszínt miatt.
Szóval csak érdekességképpen az épp létre nem jövő új életet az egyértelmű patológiás hatásokon túl az is gátolhatja, hogy a leendő anya szervezete effektív a saját életéért küzd. Ezt nevezhetnénk az elhízás stressz hipotézisének is.
Sok esetben a meddőség oka a policisztás ovárium szindróma, ami erős összefüggést mutat az elhízással. A helyzet ugyanakkor ennél árnyaltabb, ugyanis a PCOSZ az elhízástól függetlenül is ki tud alakulni, valamint az elhízás PCOSZ nélkül is tud meddőséget okozni, így különálló rizikófaktorként is kezelendő. (Cogswell és mtsi., 2001).
A férfi elhízásról korábban már írtam, hogy milyen módon mér csapást az spermiumok számára és morfológiájára. Ha ilyen formán végiggondoljuk a sikeres fogantatás és kihordás esélyeit egy elhízott pár kapcsán, elég siralmas számokat kaphatunk. Nem riogatok tovább senkit statisztikákkal, a cél a megoldás.
Az elhízás megoldásának minden esetben személyre szabottnak kéne lennie. Számtalan ide vonatkozó tényezőt végig kell gondolni a megvalósítás előtt, mint az inzulinrezisztencia mértéke, emésztőrendszeri sajátosságok, alvásminőség, sporttevékenység, tápanyag ellátottság, vagy épp az új táplálkozási panel beintegrálásának lehetőségei.
A sort persze még lehetne folytatni, de már csak ezeket bedobva a kalapba, rájöhetünk, hogy a közegészségügyi megközelítések túlontúl standardizált megoldásai nem feltétlen szolgálják egészségcéljainkat.
Victor C. Fields
vagyok, funkcionális táplálkozási tanácsadó, életmódszakértő, mindfulness oktató és a Life Protocol életmód program alapítója.
Az engem felkeresők és a programban érdekeltek rendszerint súlyos egészségügyi kihívással keresnek fel, megannyi terápiás irányzattal való próbálkozás után.
Sokan aggódnak a kötetlen réz okozta lehetséges oxidációs folyamatoktól. A szabad réz mennyiségét véli számon tartani, egy labordiagnosztikából számítható érték. Vajon mire jó, és miről ad nekünk tényleges információt? AZ…
RÉs(Z)letes vérképek megértése 2.rész Az előző részben végig vettük, hogy miért NEM érdemes vizsgálni a rezet szérumból, és milyen hiányosságokkal bírnak a laborok klasszikus rézértékei. Előző rész ITT. Most pedig…
Bevett szokás a laborokban leginkább elérhető szérum réz és cöruloplazmin értékekkel megállapítani a szervezet rézellátottságát. Ezek a vérértékek ugyanakkor egész másról adnak nekünk visszajelzést, és csak kivételesen súlyos rézhiány esetén…
