Ádám és Éva könnyen voltak a Paradicsomban, viszont az evolúciós őseinknek némileg küzdelmesebb volt táplálékhoz jutni. A táplálék megszerzésébe fektetett energia, a tárolás és tartósítás megoldásának kezdetleges formái, erősen megkérdőjelezik az állandó tápanyag ellátottságot, és így az elérhető reggeli lehetőségét.
Feltételezhető tehát, hogy az évmilliók során a nem időhöz kötött táplálékfüggéshez adaptálódunk. Sokkal inkább egy metabolikus flexibilitást fejlesztettünk ki mely az állandó tápanyag ellátottság nélküli alternatív üzemanyagon való (ketonok) funkcionálást jelenti.
A középkori írásos emlékek is inkább arról tanúskodnak, hogy reggel enni inkább bűnnek volt tekintendő mintsem erénynek. Az angolszász „breakfast” szó sem a reggelre utal, hanem a nap első táplálkozására.
BREAK – megtörni, FAST – böjt
A kijelentést, legtöbb forrás John Harvey Kellogg nevéhez köti, aki a reggeli gabonapehely, müzliszelet, granola, stb. feltalálója. Egészséges szkepszissel azért felmerül a profitérdek a tudományos bizonyosság helyett. Cége azóta is köszöni jól van, hisz éves kb. 2 milliárd dolláros haszonnal operál.
A valóság azonban, hogy pont a feldolgozott, cukrozott, gyorsan felszívódó szénhidrátok okozta vércukor kilengés, majd a reakcióként érkező inzulinválasz, ami indukálja és fenntartja az éhséget, az enerváltságot, koncentrációhiányt, valamint a másik gyakori tévhitet, hogy egyél naponta sokszor keveset.
Metabolikus flexibilitásunk gyakorlásával számos betegség megelőzhető vagy épp kordában tartható:
- Szív és érrendszeri megbetegedések
- Cukorbetegség
- Rák
- Neurodegeneratív betegségek
Közvetve szerepet játszik:
- Immunrendszer zavarai
- Asztma, allergiák
- Meddőség
- Depresszió
- Elhízásban
A reggeli ettől még nem az ördögtől való!
A MIT-MENNYIT-MIKOR tengelyen kell megtalálni a helyes metszéspontot, és a Te életedre szabni a megfelelő megoldást, hogy az legjobban szolgálja egészségcéljaidat.